A „szuperérzékenység” (Highly Sensitive Person, röviden HSP) fogalma az utóbbi években egyre ismertebbé vált, és nem véletlenül. Egyre többen fedezik fel magukban, hogy másként reagálnak a világ ingereire, a társas helyzetekre, vagy akár a belső élményeikre.

Mi a szuperérzékenység?

A szuperérzékenység fogalma Elaine Aaron munkássága kapcsán terjedt el. Angolul "Highly Sensitive Person", ami szószerinti fordításban azt jelenti, hogy "nagyon érzékeny személy", de valamiért úgy látták jónak a fordítók, hogy szuperérzékenynek nevezik ezt a fogalmat. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a legmegfelelőbb szó, de annak nagyon örülök, hogy nem a "túlérzékenységet" választották.

A szuperérzékeny nem diagnózis és nem betegség. Egy normális idegrendszeri sajátosság, ami az emberek kb. 15–20%-ára jellemző. Ilyenkor az idegrendszer mélyebben dolgozza fel az információkat – ez azt jelenti, hogy egy szuperérzékeny ember nemcsak többet észlel, hanem intenzívebben is reagál az őt érő ingerekre. Ez evolúciósan egy hasznos tulajdonságnak bizonyult, merthogy aki jobban "monitorozza" a környezetét, az óvatosabb, körültekintőbb és hamarabb észreveszi a kardfogú tigrist a bokorban, így jobbak voltak az esélyek a túlélésre. Ma már így, hogy nem a vadonban élünk, hanem városban, más a helyzet. Rengeteg inger vesz minket körül és egy szuperérzékeny ember agya nem tudja úgy feldolgozni ezt a sok ingert, túltelítődik az idegrendszere.

Ezért van az, hogy:

• hamarabb elfárad zajos, zsúfolt környezetben,
• erősen megérzi mások hangulatát vagy feszültségét,
• mélyen átérez filmeket, zenéket, művészetet,
• gyakran sokat rágódik döntések, események után.

Fontos kiemelni, hogy ez nem gyengeség! Sőt, ez a fajta érzékelés mély empátiát, kreativitást és intuíciót is hozhat magával.

Miért nehéz mégis szuperérzékenyként élni?

Sok szuperérzékeny ember gyerekkorától azt hallja, hogy „ne legyél ilyen érzékeny”, „ne vedd magadra”, „túlreagálod”.Ez gyakran vezet önbizalomhiányhoz és ahhoz az érzéshez, hogy „valami baj van velem”.

Pedig ez nem így van!

Az érzékenység is csupán egy tulajdonság, mint az összes többi. Csak azértm mert másképp működik valakinek az idegrendszere, még nem lesz jobb vagy rosszabb a másiknál. A nehézséget az okozza, hogy ha gyerekkorodtól fogva azt jelzi vissza a környezet, hogy ezt a részedet el kell rejtened vagy elnyomnod. Az önelfogadást nagyon meg fogja nehezíteni.

Mit tud tenni egy coach?

Coachként gyakran dolgozom olyan ügyfelekkel, akik az érzékenységüket eddig hátrányként élték meg. A folyamat során megtanulják felismerni, hogy ez az érzékenység valójában egy iránytű: segít mélyebben kapcsolódni önmagukhoz és másokhoz.

A coachingban az alábbi területekre koncentrálunk:

• önismeret és önelfogadás – hogy az érzékenység erőforrás legyen,
• határok kijelölése – hogyan tudod védeni magad,
• érzelemszabályozás - mit kezdj a sok-sok érzéssel, amit átélsz egy nap,
• stresszkezelés – hogyan teremtesz nyugalmat a túlterheltség után,
• kommunikáció – hogyan tudod kifejezni az igényeidet anélkül, hogy bűntudatod lenne.

A szuperérzékenység nem arról szól, hogy „túl sok” vagy !
Ha megtanulod szeretettel kezelni ezt a tulajdonságot, az életedben az érzékenységből egy újfajta egyensúly születik.

Ha magadra ismertél a sorok között, akkor nézd meg, hogyan tudsz tovább haladni az önismereti utadon!