Nem, nem minden "fejben dől el" és nem, nem elég a pozitív gondolkodás.

Az önfejlesztő világ sokszor azt mondja: „ha igazán akarod, meg tudod csinálni”. Ha meg valami nem sikerül, akkor biztosan nem akartad eléggé. Vagy: valami nincs rendben a hozzáállásoddal.

Ez óriási teher. Hiszen így minden kudarc kizárólag a mi hibánk lenne, ugye? Mintha minden csak azon múlna, hogy mennyire erősen „állítjuk be” a fejünkben a gondolatainkat.

Pedig az élet sokkal összetettebb ennél. Nem mindig rajtunk múlik minden. Van, amikor a körülmények, a testünk, a környezetünk vagy épp más emberek szerepe legalább akkora, mint a mi szándékunké. És van, hogy valami pont azért nem sikerül, mert túlságosan akarjuk. Ráfeszülünk, túlgondoljuk, görcsösen kapaszkodunk az eredménybe – és pont ez gátol meg abban, hogy természetesen, szabadon cselekedjünk.

A pszichológiában ezt hiperintenciónak (is) hívják: amikor valamit annyira akarunk, hogy éppen emiatt nem jön össze. Például amikor valaki minden erejével próbál elaludni – és minél inkább erőlteti, annál kevésbé sikerül. Vagy amikor mindenáron „jól akar teljesíteni” egy helyzetben, és végül épp a túlzott akarat bénítja le.

Talán érdemes néha megengedőbbnek lennünk magunkkal. Nem minden kudarcnak az az oka, hogy rosszul akartuk vagy nem eléggé. Néha pont az segít, ha egy kicsit elengedjük a görcsöt, ha megengedjük magunknak a hibázást – és ha megtanuljuk, hogy az akarat mellett a pihenés, a spontaneitás és az idő is fontos tényező.

Magadra ismertél a témában? Érdekel, hogy mit lehet ezzel kezdeni? Gyere beszélgessünk róla!